Lago Maggiore 2012. július

Mivel tavaly, - életünkben először lakóautóztunk -, nagyon jól sikerült 2 hetet töltöttünk lakóautóval Olaszországban (Rosolina Mare, aztán egy-két tó érintésével Toszkánán keresztül, Ausztrián át haza), úgy döntöttünk, hogy idén is bérelünk egy autót - a már „megszokott” helyről :-) - és megyünk. Terveink szerint a francia tengerpart lett volna a cél, de hát pont a szabad választások lehetőségei miatt tetszik nekünk is ez az utazási forma, nem jutottunk el odáig…
Indulás 2012. július 8-án vasárnap reggel 8 óra előtt indultunk el, szép lassan, ráérősen a 8-as úton. Ausztriában mindenképpen érinteni akartunk egy Rosenbergert, ma már Landzeit éttermet, hogy igyunk egy-egy Kaisermelange-t , amihez adnak egy-egy kerámia csészét a további reggeli kávéink számára.

Ausztriában nagyon sok helyen megálltunk fényképezni, hegyoldalon, kis városkákban stb.

A GPS-t direkt úgy állítottuk be, hogy ne vigyen autópályára, gazdaságos útvonalakat válasszon… Csodásan izgalmas helyeken jártunk ebből kifolyólag, valósággal hegyről le, hegyre föl, toronyiránt egyenesen. St. Leonhardnál a B78-ra tértünk és Klippitztörtl-n megálltunk (46,94394°,14,69220°) a magasság 1550 m. Még egy kis emelkedés után 1000 m-t ereszkedtünk, 592 m magason (46,79683°, 13,99996° Pasenthein Teras Campingjében álltunk meg a Millstättersee partján.

1.este Millstättersee partján… Nagyon kedvesen fogadtak, hely volt bőven. Reggelire rendelhettünk 1-1 Brötchent, de bevallom, csalódás volt, itthon a SPAR-os teljes kiőrlésű császárzsemle sokkal finomabb… A tóparti strandhoz az országút alatti kis alagúton keresztül lehetett kijutni, de mivel reggel korán indultunk tovább, nem fürödtünk, csak fényképeztünk. Másnap ¾ 9 körül elindultunk, megcélozva Lienz-et és St. Veit-et (Dél-Tirol). Ez a kicsi falucska fent egy 3173 m magas hegy oldalában, az osztrák-olasz határ közelében. Gondoltuk, itt, a hegyek között ereszkedünk át Olaszországba a Dolomitok között Staller Sattel (2052 m) átkelőnél.

Már sorban álltunk, mert az út olyan keskeny, hogy lámpával irányítják a mindig egyirányú forgalmat, mikor láttuk, hogy egy francia, az autónkat figyelve csóválja a fejét, és aztán szólt, hogy szerinte nem fogunk átférni az alagúton… Férjem megkérdezte a helybéli kocsmárost, hogy mit tud a magasságokról, mert sehol nem volt kiírva, valószínűleg közvetlenül az alagút előtt volt a jelzés. Szóval úgy saccolták, hogy 3 m körül van a magasság. Akkor tűnt fel persze nekünk is, hogy csak mi vagyunk ilyen nagy autóval … : -)

Nagy „duzzogva” visszafordultunk, persze igazából az időveszteség fájt, mert amúgy ismerős, csodálatos tájakon jártunk. A Schwarzach/Ost Tirol patak partján megálltunk , és már nagyon éhesek voltunk, hát hazai vaddisznó kolbászos omlettet készítettem, isteni volt!

Lienzig vissza kellet mennünk, hogy aztán Sillian-nál átlépjük a határt és a 49-es úton folytattuk utunkat.

Mivel továbbra is rábíztuk magunkat GPS-re, hát szédítő magasságokba vitt fel minket, aztán meg le, és persze az összes utunkba eső városkán végig, csak azt nem vette figyelembe, hogy mennyire szűk egy-egy utca, és mi mennyire magasak és szélesek vagyunk… Jártunk végeláthatatlan szőlőültetvények között, a Napos Völgy „kertjei” között a hegyekben, az egyik itthoni élelmiszer áruházban innen származó isteni almákat szoktam venni… Hihetetlen izgalmas volt nekem az út, a férjemnek, aki vezetett, időnként hajmeresztő, amikor a szembejövő kamionok lazán levágták a kanyarokat.

Végül a 2. estét a 42-es út mellett Dimaro kempingjében töltöttük (46,32463°, 10,86129°) 855 m magasan voltunk. Csöndes hely volt, annál inkább, mert sötét felhők gyülekeztek és esett az eső, mindenki bevonult a „házába”.

A tisztálkodásra alkalmas helységek külön hatalmas épületben voltak, alul a női, a férfi mosdók, a külön bejáratú fürdőszobákban zuhanyzó, asztalka, tükörrel, WC. A fölötte levő szint egy légtér, ahol rengeteg hatalmas mosógép, szárítógép, vasalók, deszkákkal stb. Ezeket mindenki használhatta. Az épület külső oldalán voltak a mosogatók. Tiszta, rendes volt az egész. Kicsit sétáltunk este lefekvés előtt. Itt is láthattunk telepített lakókocsikat, sátorral és minden féle tákolmányokkal kiegészítve, tulajdonképpen nyomorúságosak, de mindazonáltal jópofák is a kis virágos kertjeikkel stb. A hegyek körben óriásokként ölelték körül a völgyet, és természetesen egy gyors folyású patak szelte át a kempinget, az átkelést kis fahidakkal megoldva.

3. nap, Kedden reggel is még keservesen esett az eső, a szép hegyek felhőkbe takaróztak, hideg volt. Még nem volt pontos úti célunk aznapra, hiszen ha ilyen lesz az idő, akkor egy tópart sem olyan vidám, legyen az a Comoi-tó, vagy a Lago Maggiore…

Minden esetre azt tudtuk, hogy nem szabad egy nap olyan sokat menni, sem időben, sem km-ben, mert akkor aki vezet, nem tudja a táj szépségeit olyan önfeledten élvezni.

A 42-es, aztán a 39-es úton végig mentünk, 1880 m magasságokban, Paso di Tonale stb., 2 óra körül meg akartunk ebédelni valahol, de ismét szembesültünk, hogy Olaszországban olyankor nincs élet. Délután 4 órakor letáboroztunk a Comoi tó partján, Domasoban.

3. este Domaso-ban volt a kemping (GPS 46,15380°, 9,33745°) 266 m magasságban. A recepciós javaslatára IlTimone-nál vacsoráztunk, természetesen pizzát. Isteni volt és főleg olyan hatalmas, hogy nem bírta megenni. Utána még bicikliztünk a tó parton, és természetesen volt egy kis fürdés is. Sajnos nem sokáig ücsöröghettünk a szabadban, mert itt is jött egy kisebb fajta vihar, nagy esővel.

4. nap, szerda: Mielőtt tovább indultunk, szembesültünk a helybéli tusoló rejtelmeivel. 1 Euros érmét kell bedobni és akkor a hat közül valamelyik kabinban el kezd folyni a víz és 4 percig lehet tusolni. Nem bízzák a véletlenre a spórolást! A szállás 24 Euro/ 1 éjszaka volt. Eddig ez volt a legolcsóbb hely. 12-ig kell elhagyni a helyet. Elhagyva a Comoi-partokat, szinte észbe sem kaptunk, Svajcban voltunk… Cél a Lago Maggiore. Nagyon nehéz volt az út a Lago Maggiore partján egy nagyon fáradt sofőrrel, úgyhogy egy adott pillanatban úgy döntöttünk, „most megállunk” Ghiffa-ban találtunk egy tóra néző teraszos kempinget 19 Euróért. A kilátás nagyon szép, a víz messze van, amúgy semmi különös, ill. iszonyú meredek, kanyargós út vezet a kemping 3., legfelső teraszára. Ott kaptunk helyet.

5. nap: Reggel továbbálltunk, mert akkor még mindig azt gondoltuk, hogy elmegyünk a francia tengerpartra... Arra gondoltunk, ha találunk egy tóparti kempinget, akkor ott megállunk és talán egy-két napot pihenünk, aztán megyünk tovább. Így érkeztünk Bavenoba, ahol szinte adta magát az első kemping, azonban pont ebédidő volt, és a recepciót zárva találtuk. Nem kellett sokat menni, hogy a Camping Parisi tábláját meglássuk. Nyitva volt, hely is volt közvetlenül a tóparton... Maga volt a tökéletesség! A víz kb. 20 m-re az autótól, a panoráma csodálatos, viszonylag nyugis szomszédság, főleg hollandok és akkor még a nem tudtuk, hogy a további 10 napot itt töltjük. Itt a víz, ami nekem fontos, itt vannak a hegyek a férjem számára …

Nem messze van a bolt, a városka közepe, a kikötő, a szomszéd város Stresa,és még sok minden látnivaló.

Igaz, péntek, szombat este váratlanul hatalmas, hangos buli kezdődött a szomszéd kempingben, amit éjjel fél 2-ig túl kellett élni, de azon kívül tökéletes nyugalom.

A kikötőtől nem messze a tóparton volt a kedvenc éttermünk, ahol többször is ebédeltünk.

Hajóval elmentünk Locarnoba, este vissza, csodás nap volt.

Volt két biciklizős napunk, egyszer Stresaba, aztán a szemközti Pallanzaba és megnéztük a Villa Tarantot, az egy csoda!

Felvonóztunk a Mottarone-ra, a panoráma olyan pazar, hogy el sem tudtam képzelni.

Szóval kb. 10 napon át pihentünk, fürödtünk, sétáltunk, bicikliztünk, nagyon nehezen jöttünk el, olyan kellemes volt a kemping és az egész.

Pénteki napon reggel összepakoltunk és akkor már megcélozva a Milanoi autópályát, azon végig jöttünk, de olyan hamar Triestnél voltunk, hogy választhattunk, vagy hazajövünk, vagy még alszunk egy éjszakát Olaszhonban. Duinoban aludtunk végül a Baiaholiday kempingben.

Másnap 9.10-kor a határ közelében tankoltunk és 12.30-kor Nagykanizsánál voltunk. Nekünk élmény volt a szlovén autópálya, mert most mentünk rajta először.

Az autó csodálatos volt, semmi bajunk nem volt vele, hála a gazdájának, akiben maximálisan megbíztunk, hiszen tavaly éppen ilyen zökkenő mentes utat biztosított számunkra. Köszönjük!

Te is küldd be képeidet és tapasztalataidat, hogy mások is olvashassák!