Toscana. Nagyvárosok.Beküldte: Eva54 Kis-Balaton, Orfű kirándulásBeküldte: GaborApa Északi kis körút 2013. augusztus Beküldte: Imiii Nyírség-Bereg 2012 szeptember Beküldte: Nemo25 Dél-Olaszország, Tropea, Camping Marina del Convento Beküldte: mia Franciaország Nizzától-PárizsigBeküldte: Gabec Őrségi kurta-túraBeküldte: Karollda Fertő-tó és Ausztria, Mesepark. Beküldte: GaborApa Spanyol körút lakóautóvalBeküldte: Kata Kilenc hét lakóautóval Norvégiában Beküldte: Okrauss Hollandia-Dánia, Németországon keresztül Beküldte: Wobi Kempingezzünk kicsikkel.Kempingezni nem csak kamaszkorban lehet, hanem gyerekkel is, csak sokkal sportosabb történet. Bosznia-Hercegovina, Montenegró, AlbániaBeküldte: Juli Miért jó sátorozni?Miért jó sátorozni? 8 indok a sátorozás mellett. Szlovén-Olasz-Francia-Spanyol Nagy körútBeküldte: Lekvar Ha szilveszter, akkor Szicília! Beküldte: Jamesz Görögország, Kréta, Kissamos Beküldte: mia |
Beküldte: nemo25
Salzburgerland
Egy mesébe kezdenék, egy álomszép tájról, mely zavarba ejtő gazdagságról regél a vándornak. Megunni, betelni vele nem lehet, csak habzsolni a varázslatos szépséget, és élvezni a csodát, ami ott körülvesz. Bármerre indulsz el, találsz bőséggel látnivalót, amit Salzburgerland tartomány, kitűnő turisztikai kártyával igyekszik elérhetővé tenni, mindenki számára. Ezek, 6 és 12 napos időtartamra szólnak, és jelentős kedvezményeket adnak a birtokosuknak, a változatos, és izgalmas programokra.
Ennek tudatában vágtunk neki az útnak, egy szép júliusi reggelen. Mire Flachauba értünk, szakadó eső váltotta fel a kellemes időjárást. A hosszú út után, egy kis séta, üdítően hatott ránk, a párától átitatott friss levegőn. A Zauchensee lift parkolójában töltöttük az éjszakát.
A második nap, a köd feloszlása után, sokkal derűsebben indult. Gyorsan beszereztük Flachauban, a Salzburgerland kártyákat. Ezt 69 € fejében, 3 perc alatt sikerült megejteni. A szerzeményünket, igyekeztünk rögtön kihasználni, így Wagrainban, a Grafenbergbahnnal, célba vettük az 1713 méter magasságban lévő hegyállomást. Rém egyszerű a belépés a kártyával. Leolvassák a vonalkódot, és vagy kapsz egy belépőt, vagy eleve a kártyával mehetsz be, ezt helye válogatja. Felérvén, hatalmába kerít egy megfoghatatlan érzés. A csodálat, a szépség, és a vadság, ami mindig magával ragad, mikor körbetekintünk a körülöttünk látható bércek kontúrjain végigfuttatva a szemünket. Ez a mese, amiről írtam a bevezetőmbe. Mesélnek a hófoltos lejtők, és a méregzöld legelők, mesélnek a rezzenéstelen tükrös tengerszemek, a fák, a cserjék, a szürke sziklák, a rohanó patakok. Magasztalhatnám a kilátást, a hegyeket, de a szavak nem képesek leírni elég hitelességgel, inkább tegyék meg helyettem a képek.
A hegyi állomástól, meredek úton megyünk tovább, messze elhagyva a turisták által bejárt helyeket. Körülöttünk, békésen legelésznek a tehenek. Kolompolások, messzire hallatszik, aláfestve, a dús legelők kellemes hangulatát. A visszaúton, egy sor vízzel működő játékot próbálhatunk ki. Forognak, csobognak, fröcskölnek, és nagyon mókásak. A gyomrunk korgása jelzi, hogy észrevétlenül, eljött az ebédidő. A hátizsákból előkerülnek a gondosan elkészített falatok, és elköltjük a sziklákon ülve, élvezve a verőfényes panorámát. A nap második felében, a Lichtensteinklamm még éppen belefért a délutánba. Számtalan szurdok völgyet megnéztünk az évek során, ez sem okozott csalódást. Bad Gastein kempingjében töltöttük az éjszakát, amit ACSI kártyával, 22.5 € fejében tehettünk meg.
A reggeli napsütésben hamar útnak indultunk, és hamarosan a Stubnerkogel felvonójával törtünk a csúcs felé Bad Gastein városából. A legelésző marhák, lovak teszik még színesebbé a tájat. Fantasztikus panoráma fogad. A bércek szélén, kilátó terasz, ösvények, és könnyed sétautak hálózzák be a környéket. A lift épülete mellett, egy 140 méter hosszú függőhíd ível át a szakadék felett. Remek móka végig menni a rácsokon, ahogy a lépteink súlya alatt, kissé imbolyogva, rázkódva jelzi, ez a szerkezet ugyan egy erős, masszív építmény, de koránt sem áll fixen a helyén. Visszaereszkedve a völgybe, körbejárjuk a város említésre méltó pontjait. Ezek közül a legérdekesebb a vízesés, de a város számtalan antik épülete, és temploma is figyelmet érdemel. Ezen a napon is belefért még egy szurdokvölgy. A Kitzlochklamm bejárása, remek lezárása volt a napnak. Hol dübörögve zúzza finom vízfátyollá a köveken, a lezúduló víztömeget a hömpölygő áradat, hol meg selymesen siklik, lágy hullámokkal körülölelve a simára koptatott sziklákat. Egy előadás bontakozik ki, miközben, elmerülünk a természet varázslatában. A mesterien megalkotott díszletek között, gondolatban, elragad magával, a természet fékezhetetlen ereje. A fejezet végét, a lemenő nap sugarai jelezték, napszálltakor. Raurisban, csendes kemping adott menedéket éjszakára. Nagyon szép, tiszta, kellemes intézmény.
A Fusch állatkertben kezdtük a 4. napot, mely, a Grossglocknerstrasse fizető kapuja mellett helyezkedik el. A vadak, nagy kifutókban, remek körülmények között élnek. Órák röppentek el, míg figyeltük az életüket. Mivel már jártunk a Grossglocknerstrasse útjain, így most ezt kihagytuk, inkább a kártyán lévő produkciókra koncentráltunk. A Sigmund Thun klamm következett. Vízeséssel, szűk átjárókkal, átfolyókkal, vizes pallókkal.
Akad aki unalmasnak találja? Nekünk nem volt az. Mindegyik hasonló jellegű, de mégis merőben eltérő jegyekkel rendelkeznek, ezért az összes remek szórakozást nyújt, túl azon, hogy még a természetjárás áldásos hatásait is érezhetjük magunkon.
Már sötétedni kezdett, mikor szálláshely után kezdtünk nézni. Egy közeli stellplatz koordinátái a rendelkezésünkre álltak. Mivel egy kocsma parkolója volt erre a célra kijelölve egy falu közepén, ezért, inkább nekivágtunk a közeli hegynek, hátha ott találunk alkalmasabb helyet az éjszaka eltöltésére. Uttendorf-Einzinger Boden mellett meg is találtuk amit kerestünk. Meredek, helyenként keskeny út vezet fel ide. E 47.17087 K 12.62573 Jó döntésnek bizonyult ez a helyválasztás, mert nyugodt volt, és reggel azonnal indulhattunk fel az első kabinnal, a Weisssee Gletscherwelt lifttel a Rudolfshütte állomásig. Tőlünk délre a Grossglockner vonulata fekszik. Itt van a közelben, Karintia, Salzburgerland, és Tirol hármas határa is. Felérve, cudar hideg fogadott, erős széllel támogatva. Bizony elkelt a kabát, és alatta a réteges öltözet, no meg a telepakolt hátizsák. De nem csak a hideg érdemel említést, hanem az ámulatba ejtő látvány, ami magával ragad. Körben, számtalan gleccser nyomait lehet felfedezni. Déli irányban, egybefüggő hófelületek láthatóak, ellenben, a völgy felé tekintve, hatalmas hófoltok között kikandikáló, virágokkal teletűzdelt, zöldellő, puha növényréteg, próbálja átvenni a hatalmat a fagy felett. Kisebb-nagyobb kőrakásokat építenek a túrázók, a sziklák vízszintes részein, a hordalék kövekből. Mi is ráhelyezzük a részünket, a kupac tetejére. Betelni nem lehet a látvánnyal, miközben gyalogosan ereszkedünk a Tauernmoossee irányába, a hófoltokon, sziklákon, helyenként biztosító kötélbe kapaszkodva, vagy a bokáig süllyedő vastag növényzeten lépkedve. Ez nem egy könnyű gyalogút. Meredek, rutint igénylő túra. A hófoltokat sem szabad alábecsülni, mert ha valaki elvéti, elesik, és elkezd csúszni lefelé, az nagyon nagyot eshet a végén. A hegyeket tisztelni kell, és érdemes, megfelelő alázattal viseltetni irántuk. Cserébe, felejthetetlen élménnyel ajándékoznak meg. 5 órányi ereszkedést követően érkeztünk meg a középső állomáshoz. Az időközben eleredő, kellemetlen eső miatt úgy döntünk, hogy a hátralévő rövidke távot, már a lifttel tesszük meg. Mire kiszállunk a kabinból, újra a napsütés veszi át a terepet. Na igen, a hegyekben, ez már csak ilyen.
Az este már Krimmlben talál minket. A faluban, egy lakóautó parkolóban állunk meg, 15.1 € fejében. Vacsi után, még egy kiadós séta a környező utcákon a hangulatos falusi környezetben, segít ellazulni. Borongós, szürke a reggel. A vizivilág bemutatóval kezdjük a napot. Minden a vízről szól. Érdekes, de már izgat a nagy csobogás, ez okból nekivágunk a hegynek. Sajnos hol az eső, hol meg a vízesés, kíméletlen erővel alázuhanó víztömegének, cseppeket alkotó párafelhője áztat minket, Európa legnagyobb vízesése mellett kanyargó erdei úton.
Érdemes leküzdeni az emelkedő terepet, hogy feljussunk a felső folyáshoz. Szavakkal leírni lehetetlen, azt a harsogó dübörgést, amit a talpad alatt, és a melleden is érzel, mikor megközelíted a zuhatagot. A kilátó teraszokon, egészen a tajtékzó víz fölé lehet, és érdemes menni. A beszéd itt felesleges, hisz elnyomja a robaj. Már félúton tartunk visszafelé, mikor folyamatosan esni kezd az addig csak szemerkélő eső. Ebédidő lévén, be is térünk egy útba eső vendéglőbe, ami jó döntésnek bizonyult, mert ínycsiklandó finomságok kerültek terítékre. A szarvasragu, a tiroli serpenyős, és a tiroli rétes, kitűnőek voltak, és közben csendesedett az égi áldás is, ami sokat segített abban, hogy aránylag szárazon érjük el a lakót. Haragos, ködbe burkolózott csúcsok között indultunk tovább. A kapruni, Vötter's autómúzeum, a kellemetlen körülmények ellenére is, kitűnő programnak bizonyult. Bruchba megkerestük a kempinget, ahol 22.9 € díjazásért, pihentünk egy éjszakát. Remek felszereltségű, szép, tiszta a kemping, viszont egy magasfeszültségű vezeték szeli ketté, ezért számos parcellán, aggályos letelepedni, a káros hatások miatt. A hetedik nap is csepegősen indult, ami napközben sem változott. A 14. században épült Goldegg kastély, és az 1077 táján, a Lueg-hágó biztosítására épült, majd 1529, és 1580 között a mai formájára alakított, HohenWerfen várának megtekintése, sem okozott csalódást. Az utóbbiban, magyar nyelvű audióguide állt a rendelkezésünkre, a vezetés során. Az eredeti megjelenésében, gondosan karbantartott erődítmények, sokat sejtetnek a múltban itt élt emberek életéről, szokásaikról.
A múlt emlékeit magunk mögött hagyva, Lend, üde zöldben pompázó lejtői között, vertünk tanyát. Egy parasztudvar kínálta stellplatz adott otthont éjszakára. N 47*17'51" E 13*1'50" A kitűnő környezet mellett, csak hab a tortán a fantasztikus kilátás, és ha még ez sem lenne elég, akkor a számtalan állat az udvarban, még tovább emeli a hely értékét. A szállásadóink kedves, szorgos emberek. Kihasználva a kínálkozó lehetőséget, a reggelihez, vettünk igazi bio bergmilch-et, és ízletes sajtot, vajat. Az a frissen fejt, tartalmas, ízes tej, felejthetetlen számunkra.
A 8. nap, a lelkünket simogatva, derűsen indult, és úgy is ért véget. Raurisba a Hochalmbahn-nal, felmentünk a középső állomásig, majd onnan egy kellemes túrával tovább a csúcs felé. Szédítő körpanorámás kilátás nyílt a környező hegyes-völgyes vidékre. Éppen időben értünk vissza a étteremhezhez, ahol madárbemutatót tartottak. Volt egy varázslat abban, mikor a hatalmas ragadozó madarak szárnysuhogásait hallhattuk, érezve a szelet az arcunkon, amit röptükkel kavartak, közvetlenül, a fejünk felett.
Ebéd a hüttében, hozzá almás, és túrós rétes vanília szósszal. Az hogy finom volt, nem takarja a valóságot. Igazi hangulata van egy elköltött rétesnek, vagy gőzgombócnak a hegyi vendéglőkben. Annyira hozzá tartozik a hangulatához, mint itthon a Sport-, és a Balaton szelet a turistaházak kínálatához.
Teli pocakkal, nem volt akadálya, hogy belevágjunk a jövőnket jelentő arany kimosásába. Nagy tervekkel, és tele önbizalommal, kézben a mosótállal, nekifogtunk megcsinálni a szerencsénket. Legalább is azt hittük. Vendéglátónk, egy idős Úr, megmutatta, miképpen lehet kinyerni a föld kincsét a kövek közül, Neki azonnal sikerült aranyat találni, amit egy kis üvegcsében grátisz a rendelkezésünkre bocsátott. Ezen felbuzdulva, mostuk az aranyat, majd megint mostuk, és megint, megint, ki tudja hányszor mártva, újra és újra a tálat. Igyekezetünk ellenére, aranyat nem leltünk, de mókának remek volt.
Raurisban, még nyitva találtuk a falumúzeumot, miközben aranyba öltöztette a lemenő nap fénye az ódon házakat.. Éltünk is a lehetőséggel, és jó alaposan bejártuk, szemrevételeztünk mindent. Mivel az előző éjszakai szálláshelyünk nagyon tetszett, ezért visszamentünk. Megint volt tej, sajt, vaj. Az a sajt, egy költemény volt. Csupa harmónia, és kellem.
A reggel egy igazi csemegét tartogatott. Egy régi rézbányát kívántunk megtekinteni. Az öreg bányamúzeum, St Veit Sunnpau-ban található, ahol már 4000 évvel ezelőtt is jelentős bányatevékenységet folytattak. Keskeny, meredek út vezet a parkolóig, majd laza, pár perces sétával lehet elérni a bejáratot, ami mögött, egy sötét, nedves, kissé nyomasztó világ tárul elénk. Sokat emelt a látnivalók értékén, a kitűnő tárlatvezetés. Schwarzachban, a Tauernbahn múzeum következett, ami a műszaki érdekességeket, vonatokat szeretők számára nyújt, élvezetes programot. Nem a nagyságával, hanem inkább a különlegességével ad sokat ez a kiállítás. A működő váltóállító berendezések, igazi csemegének számítanak, vasút rajongók körében.
Alpendorfban, a Gondelbahn-nal ismét a felhők fölé törtünk. Mivel építési munkálatok folytak a környéken, ezért kisebb sétát követően, már mentünk is egy aprócska falumúzeum felé. Keskeny, meredek úton értük el a két épületből álló, több száz éves parasztudvart, ami ingyenesen látogatható. Ugyan kicsi, de annál érdekesebb látnivaló. Az éjszakát, ismét a Zauchensee felvonó parkolójában töltöttük, ahol újfent, szakadó eső szórakoztatott hajnalig. 10. nap, fényjátékkal indult. A szürke párán, és a fenyőfák ágai közt áttörő hajnali napsugarak, a haragos tájat, percek alatt, vidámra festették. Ilyen mosolygós időben, hamar kedve kerekedik a vándornak, újra hegyet mászni. Kis idő múltán, már a Flachauból induló, Starjet 1-2-vel vitettük fel magunkat. Újabb, remek hegyi túra következett. Tágul az ember tüdeje, kapkod a tiszta levegő után. Feltölt, és karban tart, miközben a kék, zöld, fehér és szürke árnyalataiból, egy fantasztikus panorámát rajzol elénk a természet. A Griessenkareck csúcs, 1991 méteres magasságával, nem tartozik a környék óriásai közé, de a kereszt tövéből, olyan körpanoráma tárul elénk, hogy azt szavakba nem lehet önteni. Lélegzet elakad, száj tátva marad, és bámul az ember a fejéből kifelé.
Lefelé menetben, már jóval túl a delelőn, elfogyasztjuk ebédünket az egyik fogadóban, az elmaradhatatlan rétesek társaságában. Délután még bejárjuk Radstadt városát, megnézzük a helytörténeti múzeumot, majd Altenmarkt lakóautó parkolójában állunk meg éjszakára. 12 € WiFi , wc, vízvételi lehetőség van, zuhanyzó nincsen. N 47*22'14" E 13*25'45" Az esti séta után a városban, már kellően elfáradtunk aznapra.
Új nap, egy újabb vadasparkban kezdődött. Untertauern mellett, egy ingyenes szabadidő park található, tavacskával, állatokkal, és sportpályákkal, kis vendéglővel, és egy aprócska kis vízeséssel. Persze a szarvasokat megetettük,megsimogattuk, körbenéztünk, aztán mentünk tovább utunkra. Obertauern, a remek sícentrum, már téli barangolásaink között szerepelt, de nyári mivoltában még nem láttuk. A Grünwaldkopfbahn hamar felvitt minket, és már tört is a vándor a csúcsra. Itt is mindenfelé legelésző marhák, szép tengerszemek, találhatóak. Az egyik ilyen tavacskán, ingyenesen használható csónakok várják a kirándulókat. Természetesen, mi az egyik legmagasabban lévő ormot szemeltük ki. Éppen egy új, kabinos felvonót építettek oda, ami felettébb érdekes volt számunkra. Miközben, visszafelé tartottunk, észrevettünk egy mormotát a sziklák között. Percekig figyeltük, míg el nem vesztettük a szemünk elől. Esti megállónk Twengben a Postgut Hotel parkolójában található stellplatzon volt. Egy kedves holland pár lakója állt még ott rajtunk kívül. Kaptunk áramot, és használhattuk a hotel szaunája melletti zuhanyzót, persze a szauna használata sem volt tiltva, a 10 € árért cserébe.
Az új reggel, újabb kalandokat hozott. Mautendorfban a Grossekbahn-nal ismét a fellegek közé törtünk. Újabb hegymászás, elfáradás, pihenés, és újfent mászás. Észrevehetően javult az állóképességünk. Egyre jobban bírjuk a terhelést, kezdünk hozászokni a ritkább levegőhöz, és a meredek kaptatókhoz. Na nem mintha gondot okozna 10-20 kilométer gyaloglás, de itt a hegyek között ez azért más. Túránk során, több, folt nélküli, Alpesi szalamandrát vettünk észre. Ezeknek a fekete kis állatoknak, a bőrük mirigyekben igen gazdag, amelynek mérge szembe jutva, kötőhártya gyulladást okoz. A városban található középkori vár is tartogat érdekességeket. Rögtön a bejáratnál, egy életkép fogad, ami a vámszedés pillanatképét mutatja meg, a régmúlt öltözékébe bújtatott viaszfigurák segítségével. A várat, egyedülálló módon, szinte az utolsó szobáig be lehet járni, végig lehet nézni, több helyen is bemutatva történelmi jeleneteket.
Még a várban látottak hatása alatt állunk, mikor már szállhatunk fel a több mint 100 éves, füstös gőzmozdonnyal mozgatott vonatra. A Taureckbahn, igazi élményvonatozást biztosít. Igazi vonat, igazi, kormos mozdonyvezetővel, igazi bakterral, igazi kalauzzal, régi vágású jeggyel, eredeti vonatfüttyel, pöfögéssel, és tekerős sorompókkal. Elképesztő eredetiség érződik mindenen, miközben csattogunk a völgyben, a kopott síneken. Száll a korom, csíp a füst, és fut velünk a táj, igazi időutazás, nem gond még a fapad sem. Aki nem vonat őrült, annak is igazi kaland kipróbálni az ódon technikát.
Judenburgban találtunk éjszakai menedéket, a sportuszoda melletti stellplatzon. Wc és vízvételi lehetőséggel, csendes parkolóban, 5 € díjazás mellett, amit az uszoda pénztárában lehet kiegyenlíteni. A sok élmény ellenére, még azért esti sétánk keretében, megnéztük a várost. Vannak érdekes és szép pontjai, de összességében, nem nyerte el különösebben a tetszésünket.
13. nap reggelén, Veitsch városába gurultunk át. Régről ismerős a táj, hiszen annak idején, ez volt az a síterep, ahol első botladozásainkat tettük sílécen. A mai napig szeretettel gondolunk a családias légkörű vállalkozásra, ahol soha nem volt tömeg a pályákon, és tülekedés nélkül lehetett gyakorolni a síelés alapjait.
A városka főterén, van egy ingyenesen használható, 3 állásos lakóautó parkoló, a városháza előtt. Meg is álltunk ott, és megint csak nekivágtunk a hegyoldalnak. Meredek kaptató vezet fel a nagy keresztig, ami egyben egy kilátó is. Rövidke pihenő után, tovább mentünk az erdei úton, ami körútnak volt jelezve. Szép környezetben haladtunk, hol lefelé, hol fölfelé. A kapott térképen jól lehetett követni az út nyomvonalát. Késő délutánra értünk vissza a lakóhoz.
Veitsch egy bányászváros volt a múltban, ami látható stílusjegyeket hagyott rajta. Ma is vannak ipari vállalkozások, de mégis kellemes a környezete. Reggel, hazafelé vettük az irányt, de valahogy nem akarózott még haza menni. Kell még valami kis kitérő. Már a határ előtt azt latolgattuk, hogy hol kéne még megállni. Végül is úgy döntöttünk, hogy Zamárdi, éppen megfelelő lesz erre célra. Átvágva a zalai dombság igencsak csapnivaló útjain, délutánra, már a Balaton hűs vizében áztattuk a túrák alatt elfáradt tagjainkat. Igazán jó ötlet volt, ezt a vargabetűt beiktatni. Még a 15. nap délelőttje strandidőt hozott, de délutánra, a viharos szél elfújta a fürdőzés lehetőségét, minek okán, az este már itthon talált minket. Kalandokban bővelkedő, felejthetetlen út volt, amihez nagyban hozzájárultak, a Salzburgerland kártya nyújtotta lehetőségek. Kirajzolódott előttünk, egy mesebeli táj, egy csodás tartomány történetének a részletei. De a mese nem ért véget, hiszen bármikor folytatható..............
GPS: | 47.35371061951363 13.16162109375 |
---|
Információ
Kategória
Élménybeszámoló/útleírás Ország Ausztria |
|
Így értékelték a többiek: |
Mivel utazott? |
Események |
Hírlevél |
Fórum friss: |