Kis-Balaton, Orfű kirándulásBeküldte: GaborApa Spanyol körút lakóautóvalBeküldte: Kata Ha szilveszter, akkor Szicília! Beküldte: Jamesz Toscana. Nagyvárosok.Beküldte: Eva54 Görögország, Kréta, Kissamos Beküldte: mia Dél-Olaszország, Tropea, Camping Marina del Convento Beküldte: mia Miért jó sátorozni?Miért jó sátorozni? 8 indok a sátorozás mellett. Kempingezzünk kicsikkel.Kempingezni nem csak kamaszkorban lehet, hanem gyerekkel is, csak sokkal sportosabb történet. Északi kis körút 2013. augusztus Beküldte: Imiii Kilenc hét lakóautóval Norvégiában Beküldte: Okrauss Bosznia-Hercegovina, Montenegró, AlbániaBeküldte: Juli Hollandia-Dánia, Németországon keresztül Beküldte: Wobi Szlovén-Olasz-Francia-Spanyol Nagy körútBeküldte: Lekvar Nyírség-Bereg 2012 szeptember Beküldte: Nemo25 Franciaország Nizzától-PárizsigBeküldte: Gabec Fertő-tó és Ausztria, Mesepark. Beküldte: GaborApa Őrségi kurta-túraBeküldte: Karollda |
Beküldte: nemo25
Evia-Athen 2014
2014 Evia-Athén
Mohó az ember. A szépre, a jóra vágyik állandóan. Bevallom, mi is így vagyunk vele, ezért nem csoda, hogy ismét a görög partok után vágyakoztunk. Aki ismer minket, az tudhatja, hogy a szívünkből egy kis darabot, mindig otthagyunk, és ez a darabka, mágnesként húz minket vissza.
Engedve a csábításnak, augusztus 10.-én, vasárnap, 5 óra 40 perckor, neki is vágtunk, űzni a végtelent. 8 óra 5-kor, hallgatva a útinform szavára, Ásotthalomnál léptük át a szerb határt. Mindössze 2 percet vett igénybe, mivel a rend őre, tétlenül, csak arra várt, hogy átnézve a papírjainkat, jó utat kívánjon. Belgrádot, 11 órakor hagyjuk magunk mögött, majd ebéd 14.10-kor Predejaniba. 16.20-kor, már Macedoniában, néptelen utakon nyomjuk a gázt, a ragyogó, napfényes időben. Csurig tankolva, 18.40-kor, Gevgelija-nál, már a görög szárazföldi teknősöket kerülgetjük az autóúton. Terveinkbe szerepelt, hogy megalszunk valahol, de hajt a tudat, hogy a barátok és rokonok már várnak ránk Sartiban. Mivel felváltva vezetünk, a fáradtság csöppnyi jelét sem érezzük magunkon. Sötét este lett, mire Sithonia kanyargós útjaihoz értünk. A holdvilág, sejtelmesen világítja meg a szerpentineket, és tündöklő ezüsthidat húz az öblökön keresztül, a fodrozódó habokon bukdácsolva. 22.15-kor befordulunk a parkolóba Sarti Beachen. Kellemes megnyugvással tölt el, a langyos tengeri szellő, simogató ölelése.
A 2.-5. nap pihenéssel, fürdéssel töltöttük, élveztük a társaságot, nagyokat sétáltunk, finomakat vacsoráztunk. Csütörtökön, egész nap, hatalmas hullámokkal szórakoztatta a tenger a nagyérdeműt. Élvezte kicsi és nagy, ahogy lötyögtették a 28 fokos vizet a nagy lavórban.
A 6. nap áthajóztunk az Athos hegyet megnézni, végig haladva, a félsziget nyugati partja mentén, hol láthatóak a közeli kolostorok, bár némelyikre inkább a palota lenne a helyes jelző. Út közben, delfin csapat bűvöli el a hajón utazókat. Karnyújtásnyi távolságban ugrálnak a hajó körül, mellett, hallatják kedves csipogásukat. Gyönyörűek, kecsesek, és kíváncsiak. Mindenkinek fülig ér a szája, ember nincsen, aki ne örülne a jelenlétüknek.
Belépni Agio Oros-ba a nőknek tilos, de a férfiak sem tehetik be a lábukat engedélyek nélkül. Érdekes világ körvonalai tárulnak elénk, a cseppet sem elhanyagolt, de annál jobban elhagyatott partok mentén. Belelátni nem enged a falak mögé, csak a külső díszletet mutatja meg a kívülállónak. Ezt szeretnék meg is őrizni, aminek bizonyítéka, hogy 500 méternél, nem szabad közelebb menni. Kikötöttünk Ouranoupoli-ban. Aprócska kis település, közvetlenül, a szabad fordításba, Autonóm Szerzetesi Állam a Szent Hegyen, nevű ortodox vallási közösség határánál. Ebéd és egy kis séta után, Sithonia felé vesszük az irányt, a kissé öregecske, lomha, sárga-piros színű teknővel. Este 19 órára érünk vissza Sartiba.
Remekül teltek az elmúlt napok, ami köszönhető a kiváló társaságnak, de vacsora után, eljött a búcsúzkodás ideje. A többiek másnap reggel elindultak haza, mi meg Evia szigetének a koordinátáit írtuk be a GPS-be. Még este átgurultunk Sikia Beachre, mert ott csendesebbek az éjszakák.
A 7.nap reggelén, körbe autózva Sithonia csipkézett partvidékén, próbáltunk még pihenő helyet találni, de szombat lévén, a nagy tömeg miatt, sok helyen, még megállni sem tudtunk. Azért Nikiti mellett, az Agios Georgios parton, találtunk parkoló helyet, és egy jót fürödtünk, lehűtve magunkat a nagy forróságban. Délután tovább gurultunk, megkerülve Thessalonikit, Korinos mellett álltunk be a homokos fövenyre. Este kerestünk egy csendesebb helyet, hol sikerült kissé elásni a szekeret, de reggel, 2 perc alatt kiszabadítottam a homok fogságából.
A 8.nap erős széllel ébresztett. Reggeli után, indultunk is tovább délnek. Katerini - Elassan - Larissa - Lamia - Leradia - Thiva útvonalon.Az E 65-ös úton, majd rátérve a 3-as útra. Sok helyen éreztük, hogy nem a főúton járunk, de éppen ez volt benne a jó. Hol hegyeken áthajtva, kanyargott az út, hol a síkságokon, egyenesen keresztül vágva. Kis falvak, változatos tájak, kopár, kiégett szárazság, és üde zölden burjánzás váltogatta egymást. Az egyik hágónál megállva, egy valószerűtlenül sovány kutyus jött felénk boldogan. Azonnal kerítettünk számára ennivalót, és meg is itattuk utána. Hálás, mackóbarna gombszemei, köszönetet sugároztak az étekért, amit adtunk neki. Estére, Chalkida előtt, egy kis félszigeten kerestünk éjszakázásra alkalmas helyet, amit Fities-ben találtunk meg. Természetesen, a szomszéd házban lakóktól megkérdeztük, hogy van-e akadálya annak, hogy ott parkoljunk az éjszaka folyamán. Csipkézett, sziklás a part, amit tajtékos hullámok ostromoltak, a továbbra is erős szél tombolásának okán. Reggelre sem javul a helyzet, sőt még be is borul, és időnként esik is egy kicsit.
Evia-ra két hídon lehet áthajtani. Az egyiken át megyünk, majd sikerül egy elrontott kereszteződés miatt kihajtanunk a másikon. Na nem nagy gond, csak egy kis gikszer. Fordulunk, és újra a szigeten vagyunk. A 44-es úton haladunk, követve a part vonalát, egyszer házak, birtokok között, másszor a tengerbe nyúló sziklák szélén. Mikor,a déli irányba vezető útra ráhajtunk, megváltozik a hangulata a minket körülvevő tájnak. Kissé vad, elhagyatott érzetet kelt bennünk. Kinézünk egy lehajtót, ami a partra levezető ösvényre fordul, a Limnionas Baech felé. Próbáltuk, a lakóautóval könnyebben járható alternatívát választani, ami ugyan aszfaltozott, de szélesnek nem mondható. Szerencsére csak egy autó jön szembe. A helyenként nagyon meredek úton,lépésben haladva, elérjük a strandot. Csodaszép a környék. Idő közben elvonultak a felhők, de hiába a napsütés, a szél csak nem akar csillapodni. Nem fürdünk, inkább sétálunk egyet. Az öböl, haragosan kék, háborgó vize, játékhajóként dobálja, a kikötött halászbárkát. Messze kicsapva, kiszámíthatatlanul törnek meg a habok, a művészien koptatott sziklákon. Esti sétánk során, elindulunk a szélesebb úton. Két sáv, remek minőség. Elmegyünk egy kis hegyi templomig, ahol két ősi szarkofág van kiállítva. Sötét este lesz mire visszaérünk. Remek éjszakázó hely, pazar kilátással az öbölre. E 38.24308 K 24.24660
A másnap, szikrázó napsütéssel ébreszt, de a szél még nem adta fel, igyekszik forgatni, a hegy tetején lévő szélerőműveket.
Egy rövid átmozgató gyaloglás utána a sziklákon, nekivágunk a másik szélesebb útnak. Nem lesz gond visszamenni a főútra, gondoljuk mi. Mikor elérjük Mesochoria-t, rájövünk, hogy ez sem lesz sétagalopp. A két sáv, egy sáv felére szűkül, és vannak szakaszok, amik meredekek, és pályanehezítésként, mindenhol autó parkol. A kereszteződésben nincsen tábla, de a szemközti taverna felszolgálónője, látva tanácstalanságunkat, mosolyogva, és rutinosan mutatja a nekünk megfelelő utat.Vissza érve a közlekedés gerincét adó útra, ismét déli irányba haladunk, Karistosig. Szakaszonként változik ennek a gerincnek a minősége, felváltva tükörsima új, és a szinte már a járhatatlan kategóriát súrolva. Kiszáradt cserjék, bozótok, poros olajfaültetvények, elhagyott, romos tanyák, és a jellegzetes, alacsony kőkerítések adják meg a környék jellegét. Az égető napsugárzás által, aranybarnára festett növényzet mögött, ott van a valószerűtlenül kék tenger. A kocsiból kiszállva, finom, fűszeres illat csap meg, a kiszáradt, megperzselt nővények, kellemes aromáját érezve. Lassan, megérkezünk Karistos-ba. Leparkolunk, és megnézzük a várost. Némileg feltöltjük a tápkészletet is. Már kinéztünk a térképen, pár ígéretesnek tűnő öblöt a várostól nyugatra, így megyünk megkeresni azokat. Hatalmas, felparcellázott, közművesített, és jó utakkal ellátott, területek vannak itt, ahol csak pár ház épült fel a közelmúltban. Viszont a sok, apró öböl, szemet gyönyörködtető. Meg is találjuk a nekünk megfelelőt, és be is állunk a föveny szélére, az Osmaes Beachen.
Ember alig jár erre. estére azok is hazamennek, és maradunk mi, a csillagok, a hullámverés, és a romantika. Részletezzem? Felesleges. Aki nem tudja miről beszélek, annak úgy sem lehetne elég színesen elmondani, csak halovány morzsákat adnék belőle. Másnap, igaz strandidő virradt ránk. Egész napos fürdés, búvárkodás, halak kergetése, és pihenés jelenti a programot. Este séta a környező dombok között.
A 12. napot, vásárlással kezdtük a városban, majd áthajtunk a Karistos öböl szemközt lévő oldalára. Minő véletlen, találunk ott is szép számmal strandokat. Be is állunka az egyik kávézó melletti parkolóba, és az egész napot ott töltjük. A partja kavicsos, kristály tiszta a vize, de halak alig vannak. Délutánra kifogyott a friss víz készletünk, ezért kérünk a strandon, a kávézó tulajdonosától. Kapunk, amennyi csak kell. Estére vissza megyünk az előző helyünkre.
A 13.napunk, az olvasónak már unalmasan hathat, mert fürdés, pihi, és a többi, tengerparti mókával zajlik, de nekünk roppant szórakoztató volt.
Augusztus 23.-a, a 14. nap, Marmari-ba átautózunk. Innen megy komp Athén irányába. Körbe járjuk a városkát, és a kikötőt. Szerencsénkre, összefutunk, helyi népviseletbe öltözött, fiatalok csoportjával. Mivel a déli nap, megint jócskán felfűtötte a levegőt, hamar megkeressük a strandot. Leparkolunk a víztől alig pár méterre, és máris hűsítjük magunkat a kellemes vízben. A part apró kavicsos, de a vízben már homokos. Az éjszakát is itt töltjük, ugyan nagyobb a jövés menés, mint az előző éjszakák során, de azért panaszra nem lehet okunk. E 38,07117 K 24,30119
15. nap Szó volt róla, hogy komppal áthajózunk Athén felé, de az én hibámból, lekéstük a reggeli járatot, ezért lábon indultunk el a szárazföld felé. A komp költsége, 64 € lett volna, a lakóautóra, és 2 személyre. Délutánra elhagyjuk Evia-t. A keleti parton autózunk déli irányba. Reggeli órákban szeretnénk másnap Athénba érni, ezért Agli Apostali-ban állunk meg. Vasárnap lévén, nagy forgatag fogad, alig lehet parkoló helyet találni. Azért sikerül megállni egy fürdésre alkalmas helyen. Naplementéig ott múlattuk az időt, majd begurultunk a falu belső végébe, amíg véget nem ért az út. Ott egy öblös parkolóban találtunk helyet a csigának. Az esti séta keretében, felfedeztük a kis üdülő helyet, ahonnan ekkor már tömött sorokban mentek Athén felé az autók. Semmi extra, pár hotel, apartman, vendéglő, és végig strand. A nagyváros közelsége teszi forgalmassá ezt a partszakaszt, annak ellenére, hogy a strand, hatalmas kövekkel borított. A lassan kiürült parkolóban töltjük az éjszakát. E 38,29797 K 23,90390
Evia hegyein átbukva, a hajnali felkelő nap sugarai, diszkréten figyelmeztettek, hogy ideje indulni. Ritka szép természeti jelenségnek lehettünk szemtanúi. Bronzos fénybe öltöztette a világot a nagy tűzgolyó, hidat alkotva a sziget és köztünk. Csodaszépen indult ezzel a 16. nap. 8.15-re, az athéni Dionissotis kempingben voltunk. Bejutni nem volt könnyű, mert ily hajnali órán, senki sem volt talpon. Nagy nehezen sikerült találkoznunk egy kempinglakóval, aki előkerítette, a pakisztáni származású, kempingest. Nagyon kedves, segítőkész, mosolygós embert ismerhettünk meg személyében.
A kemping árnyas, kellemes hangulatot áraszt, de nagyon közel van az autópálya, emiatt hangosabb a kelleténél. A vizesblokkok borzalmasak.
A városba bejutni, nem bonyolult feladat. A kemping bejárata előtt van a buszmegálló. A napijegy 4€, ez mindegyik járat használatára feljogosít, 24 órára. Mikor felszállsz egy járműre, kezeled, és azzal a pecséttel érvényesíted egész napra. Az első utunk, Pireus kikötőjébe vezetett. Hatalmas intézmény, hatalmas hajókkal. Nyüzsgés, vibráló meleg, és rengeteg ember. Ezt követően a belvárosba tettünk sétát, megnéztük a bazársort, és a kicsinyke megmaradt óvárost. Beszélgettünk este, a pakisztáni szállásadónkkal. Elmesélte, hogy két hónapnyi gyaloglást követően érkezett meg Görögországba, a messzi Pakisztánból. Neki megváltás az ottani élet, a nincstelenség, és éhezés után. Rém boldog, hogy rábízták a kemping vezetését, amit hivatalos engedéllyel, legálisan vállalhat.
A 17. nap reggelén is korán keltünk. Sikerült elcsípni a kora reggeli buszt. Akár megállón kívül is leintheted a buszokat, meg fognak állni, ha szeretnél felszállni. Nyitásra, az Akropoliszon kívántunk lenni. Az aranyszabály itt is érvényesült. Még nem volt tömeg, lehetett bóklászni a romok között. Felemelő érzés kerít hatalmába, mivel ezeken a köveken csoszogtak már az ókori görögök, és hihetetlen, hogy itt állunk a bölcsesség istennőjének, Athénének a tiszteletére emelt Partheon előtt, amit Krisztus előtt 432-ben fejeztek be. Közben hallani, a szél játékát, bújócskázva a nap sugaraival az oszlopok között, miképpen azt tette az elmúlt közel két és fél évezreden át, mit sem törődve a történelemmel, és az idő múlásával. Mialatt az élet nagy dolgain elmélkedünk, vissza zökkent a valóságba, a turista had áradása. Megint csak ugyan azt tudom mondani, mint Olympia megtekintése után. Nem nyújtotta, Delfoi, vagy Mytikas felejthetetlen misztikumát, dacára annak, hogy nagyon vártuk már a pillanatot, mikor elénk tárul. Közre játszhat ebben, hogy rengeteg új kővel pótolják a régiek hiányát, vagy esetleg a hömpölygő tömeg hat ránk negatívan? Nehéz lenne erre megtalálni a pontos választ. Másfél óra után, menekülőre fogtuk a dolgot, mert tömött sorokban érkezve, kezdték kitölteni az érdeklődők, a rendelkezésre álló teret.
A városba, kiadós sétával, még megnéztük azokat a látnivalókat, amik az előző napon kimaradtak, majd visszatérve a kocsihoz, a továbbindulás mellett döntöttünk. A kemping díja, egy éjszakára, 25 € volt.
A Korinthoszi öböl felé vettük az irányt. Az Elefsis reptér, ipari területek, nagy gáz, és olajtárolók mellett haladunk, a 8-as úton. Az egyik kanyar után, megpillantjuk az 1952-ben, Angliában épített, eredeti nevén City of York, majd 1971-ben átkeresztelt Mediterranean Sky roncsát, a hullámsírban. 2002 novembere óta fekszik itt, az oldalára dőlve, a sekély, partközeli vízben.
Tovább haladva, nem találunk szép strandokat. A településeken, lepusztultságot tapasztalunk. Eltávolodunk az Elefsina Öböltől, a Korinthoszi Őböl irányába. Mecedoniai tankolásunk óta megtett, bő 1100 km után, lassan pótolni kell az üzemanyagot. Mivel hosszú hegyi szakaszok állnak előttünk, ezért nem vágunk neki üres üzemanyag tartállyal. Megara városában tankolunk. Alepochorit elérve, nyugatra tartva, próbálunk éjszakázó helyet keresni. Végig az út a víz közvetlen közelében vezet. Sehol egy talpalatnyi lakóautónak való parkolóhely. Megfordulunk, és próbálkozunk a másik irányba. Arra sem járunk sikerrel, végig nyaralók között haladunk, majd Psatha-t elhagyva, nekivágunk megint egy hegyi szakasznak. Brutálisan meredek kaptatókon, hajtűkanyarokon kapaszkodunk az ég felé. Káprázatos a táj. A pinea fák alkotta erdőkben autózva, a lehúzott ablakokon keresztül, hihetetlenül kellemes illat árad be. A környék szépsége, a kabócák koncertje, a fák lombja között átsejlő napfény, és a természet keverte, fűszeres illat harmóniája, páratlan élménnyel ajándékozza meg, az utak vándorát. Lassan gurulunk, húzzuk a pillanatot. Gazdag élővilággal megáldott, meseszerű erdők követik egymást. Hiába szeretnénk, hogy a kellemes percek órák legyenek. Hamarosan az E962-esen, majd Thiva-t érintve, a 3-as főúton haladunk, Thithoréa-ig. Ez egy aprócska falu, a Parnaszosz lábánál. Megálltunk egy parkolóban, ami magán terület, így engedélyt kell kérni az ott tartózkodásra. Ezt megtettük, így nyugodtan tölthettük el az éjszakát. Az esti szürkületben, elindultunk a falu másik végét megnézni, ami lévén, hogy a hegy oldalában feküdt, meredek kaptatókkal tarkított. Kis tavernák, templomok, és pazar kilátás a teraszokról, jellemzik a békés települést. Megtaláltuk a panorámás kilátót is. Gyalog ösvény indult innen, a szurdok völgy irányába, amit elhatároztunk, hogy reggel megnézünk. Sétálgatva a házak közt, bepillantást kapunk a mindennapok életébe. Kedvesek az emberek, mosolyogva köszöntik egymást és minket is.
A 18. nap, a reggeli után, egy rövidke túrával indult. Legalább is ezt hittük. A görög hegyekben, még nem találkoztunk hosszú kijelölt ösvénnyel. Most is, ennek megfelelően, egy rövidke sétára készülve, vágtunk neki. Tévedtünk. Kiadós, és kemény menet lett belőle. A szurdok, figyelemre méltó, barlangokkal teletűzdelt, látványos, és érdekes helyszín. Betelni nem tud, a természetet szerető, és tisztelő ember. Csak mentünk előre, eleinte még a fokozódó hőség sem zavart, csak hajtott a kíváncsiság. Kinéztem magamnak az Odysseus barlangját, ami a fás és cserjés szintek felett, a sziklás hegyoldalban volt. Szerencsém volt, mert félúton volt egy forrás, ami egyben a kecskék itatója is volt, így nem kellett visszafordulni, amiért nem készültünk fel egy komolyabb kirándulásra. Egyedül vágtam neki a meredek kaptatónak. Ránézésre, nem tűnt messzinek a kinézett cél, de leküzdeni a sziklás meredélyt, a 35 fokos melegben, azért embert próbáló feladatnak bizonyult. Sikerült megtalálni a barlang bejáratát. 4 db 10 méteres létrán kellett felmászni a magasba. Elindultam, de a második szakasznál, be kellett látnom, hogy ez felszerelés híján, lehetetlen feladat. A napsütötte, forró, vas létrák, igencsak égették a kezemet, és biztosító kötél nélkül, felelőtlenség lett volna tovább haladni. Pár méterrel a cél előtt, feladtam a projektet, de a látvány, és az élmény, kárpótolt bőségesen. A lefelé út sem volt egyszerű, a laza, köves terepen. A kecske itatónál már várt rám életem párja. A forrás elérése, enyhülést hozott, mert befeküdve a hűvösen csobogó víz alá, úgy éreztem, megtaláltam az örök ifjúság forrását. Nagyokat kortyolva, élveztem a zamatos, friss vizet.
Visszaérve a lakóhoz, tovább indultunk Achladi felé. Út közben, az egyik hegy oldalában, nagy tüzet, és füstöt láttunk. Próbálta egy repülőgép oltani, de nem bírt vele. Achladiban már voltunk egyszer, így ismerős volt a terep. Meg is álltunk a strand legvégén, és a parton leheveredtünk, kipihenni a barangolásunk fáradalmait.
Pár perc múltán, azt vettük észre, hogy 4 tűzoltó repülőgép, leszállva az öböl vízére, megtölti a tartályait, és elindulnak az utunk során látott tűz irányába. Ezt a műveletet, 7-szer ismételték meg. Gurgulázva húztak el a fejünk felett a hidroplánok kötelékben, hogy elvégezzék a feladatukat.
Másnap, messze elkalandozva a kavicsokon a part mentén, megfigyelhettük a vízi világ életét, majd elindultunk Nei Poriba. Larissa-ban, a Galaxiban bevásároltunk, majd Velika Beachnél megálltunk déli pihenőre. Hatalmas hullámok fogadtak, amiket az erős szél korbácsolt magasra. Fürdeni nem volt kedvünk, de elfeküdve, jó volt nézni, a fehéren fodrozódó vizet, csodálni a nap sugarait, miképpen összeér a messzeség határa, a hullámok ezüst titkával. Este, Nei Poriban, egy kellemes tavernában, két gyros csillapítja éhségünket. Az éjszaka folyamán, erős vihar veri el a port.
A 20. nap reggelén, borús, nedves időre ébredünk. Péntek lévén, a piacon kezdtünk. Olívaolaj, olívabogyó, narancs, és egyéb csemegék kerültek a kosarakba. A borongós, hűvös időjárást kihasználva, a Bizánci korból itt maradt Platamon erőd megtekintése következett. Joggal emlegetik, a Tembi út őrzőjeként is a várat, mivel a Macedoniát, és Thesszáliát összekötő főutat, az elhelyezkedése miatt, remekül lehetett ellenőrzés alatt tartani, a rég múlt időkben. A 2 € belépő, remek befektetésnek bizonyult, mivel a vár megtekintésén túl, a környező táj, lenyűgöző panorámával ajándékozott meg.
A várból lefelé jövet, a kőből kirakott lépcsők között, egy aprócska kis szárazföldi teknősre lettünk figyelmesek, amint próbált menekülni a kövek jelentette csapdából. A fél tenyérnyi, fényesen csillogó, rajzos páncélú kis teknőst, kimentve a veszélyes lépcsőkről, pár méterrel arrébb engedtük útjára.
Közben a borultságból, csendes, áztató eső kerekedett. A régi Panteleimonas felé vettük az irányt, ami nem volt egyszerű feladat, a keskeny és meredek úton a lakóval. Mivel előtte, rég nem áztatta eső az utakat, nagyon csúszós, nyálkás volt a por miatt a felület. A kipörgő kereke, tudatták velem igen hamar, hogy jobb lesz vigyázni. Nem is mentünk fel a felső parkolóba, találtunk egy nekünk megfelelő helyet, ahol letámasztottuk a hegy oldalába a kocsit. Innen gyalog tettük meg a még hátralévő pár száz métert, amit nem bántunk meg, mert hatalmas vadszeder mezőt találtunk, séta közben. Nem csalódtunk. Fantasztikus zamata, és kellemesen édes íze, lehengerlő volt számunkra. Az élményt még fokozta a páratlan szépségű kilátás a hegyoldalról, amiből mit sem vont le a hűvös égi áldás. Maga a falu, érdekes, akár stílusosnak is nevezhetnénk, de sokat levon az értékéből, hogy láthatóan a turistáknak épülnek, újulnak meg a házak. A skanzenszerűen üzleti vállalkozás, kicsit mesterkéltnek hat, a drága kis boltokkal, és tavernákkal. Késő délutánra érünk vissza Poriba, ahol, a már ki-ki kandikáló nap hatására, a kellemessé váló fövenyen sétálunk, hosszan elkóborolva.
A 21.és 22. nap búvárkodással, fürdéssel telt, a kellemesen meleg vízben. Esténként finom vacsorák, és kellemes séták tették még élvezetesebbé a múló időt. Még most is a nyelvemen érzem, az ízletes moussaka, calamari, vagy éppen a grillezett rák zamatát.
Szeptember elsején, még búvárkodtunk egy nagyot. Egy kedves, nagy bajuszos, idős úr, megmutatta, hogy hol érdemes nagyobb méretű kagylók után kutakodni, ami sokat segített abban, hogy gazdag zsákmánnyal térhettünk haza. Ebéd után, még beszereztünk a francia pékmesternél finom kenyereket. Búcsúként, megint kaptunk tőle süteményeket ajándékba. Kedves gesztus, ami örömmel tölti el a vándor szívét. A délután, már Koroniban talál minket. A nap folyamán erősödő légmozgás, mostanra viharos erejűvé vált. Estére megérkeznek a felhők is, amiket a narancs, és a bíbor különböző árnyalataira fest a lebukó nap fátyolos fénye. Sajnos tudjuk, hogy napokra elromlik az idő, ezért a tervezetnél előbbre hozzuk a hazaindulás időpontját, amely fájdalmas döntésnek bizonyul.
24. napon, hűvös, szeles, és esős idővel ébreszt a pirkadat. Nem kétséges az utunk iránya. Alexandria felé megyünk, a régi egyes úton. Szinte végig szakadó esőben haladunk. Majd 800 km-en keresztül harcolunk az elemekkel, ami nagyon fárasztó. Valamivel Belgrád előtt áll el a felhőszakadás. A belgrádi kempingben, számunkra érthetetlen módon, lakóautónak alkalmatlan helyre próbál irányítani a recepciós. Nehezen érti meg, hogy a közel 3 méternyi magas lakó, karcosan férne be a 2 méter magasan található ágak alá, és a brutális oldaldőlésű rézsűre sem állnék szívesen, mert nem tudok 50 centis különbséget kiékelni. A cérna akkor szakadt el, amikor a wc közvetlen bejáratát nézte ki számunkra, hirtelen ötlettől vezérelve, miközben volt alkalmas hely is a kínálatban, csak azt valami oknál fogva féltette tőlünk. Valószínű, érezhette, nem kéne tovább erőltetni a dolgot, mert ugyan kissé duzzogva, de engedett az érveimnek. Így már semmi nem akadályozta, hogy kipihenhessük magunkat.
A Duna, párával vonta be a környéket hajnalra. A ködös, őszies idő, érzékenyen szíven talált, mikor ébredés után, kinéztem az ablakon. Szomorkás hangulat kísért minket egészen hazáig, amit ellensúlyozott, a sok derűs emlék az elmúlt hetekről.
GPS: | 38.013476231041935 24.43359375 |
---|
Információ
Kategória
Élménybeszámoló/útleírás Ország Görögország |
|
Így értékelték a többiek: |
Mivel utazott? |
Események |
Hírlevél |
Fórum friss: |