Szlovén-Olasz-Francia-Spanyol Nagy körútBeküldte: Lekvar Dél-Olaszország, Tropea, Camping Marina del Convento Beküldte: mia Toscana. Nagyvárosok.Beküldte: Eva54 Kilenc hét lakóautóval Norvégiában Beküldte: Okrauss Kis-Balaton, Orfű kirándulásBeküldte: GaborApa Őrségi kurta-túraBeküldte: Karollda Ha szilveszter, akkor Szicília! Beküldte: Jamesz Északi kis körút 2013. augusztus Beküldte: Imiii Franciaország Nizzától-PárizsigBeküldte: Gabec Nyírség-Bereg 2012 szeptember Beküldte: Nemo25 Hollandia-Dánia, Németországon keresztül Beküldte: Wobi Kempingezzünk kicsikkel.Kempingezni nem csak kamaszkorban lehet, hanem gyerekkel is, csak sokkal sportosabb történet. Fertő-tó és Ausztria, Mesepark. Beküldte: GaborApa Bosznia-Hercegovina, Montenegró, AlbániaBeküldte: Juli Miért jó sátorozni?Miért jó sátorozni? 8 indok a sátorozás mellett. Spanyol körút lakóautóvalBeküldte: Kata Görögország, Kréta, Kissamos Beküldte: mia |
Beküldte: nemo25
Hellas 2011
2011 szeptember Görögország
Történetünk rendhagyó módon nem a címben szereplő dátum napján indult. Egy kicsit visszakalandoznék az időben. Tavaly ősszel eladtuk a régi csigánkat, és mint az köztudott lakóautó nélkül nem lehet élni. Ezért az eladást követően rövid időn belül megrendeltük az újat, ami nem egy gyári lakóautó volt, hanem egy Maxi Ducato furgon. Feltett szándékunk volt hogy saját Ízlés és elképzelés szerint mi magunk építjük meg a kocsit. Az eredeti megállapodás szerint február legvégére meg kellett volna érkezni a kicsikének, de ez nem így történt. Az átadás elhúzódott május 5.-ére. Ez felborította a terveinket, hogy nyárra készen lesz a lakó. Feszített munkatempóval igyekeztünk behozni a lemaradást. Szépen haladt az építés, annak ellenére, hogy több előre nem látott problémát is meg kellett oldanunk. Mivel az élettér a furgon lakókban meglehetősen szűkös többnyire, ezért apró trükkökkel igyekeztünk szellőssé tenni a rendelkezésre álló belteret. Rengeteg időt és energiát felemésztett a pár centiméterekért folytatott küzdelem, de megérte. Lakájos és cseppet sem szűk belteret kaptunk cserébe. Július közepén egy hetes olaszországi pihenésre mentünk, az akkor még félkész autóval. A hűtő, a gázfőző, az elektromos rendszer (230,12) és az ágy működött, így már a kempingautó szintjét megütötte. Vissza térve ismét nagy iramot diktáltunk. Ekkor már körvonalazódott egy szeptemberi görögországi túra terve. Minden rendben volt, egymás után kerültek az alkatrészek a helyükre. Az indulást megelőzően 6 nappal megtörtént aminek akkor nem kellett volna megesnie. Egy pillanatnyi apró figyelmetlenség miatt a körfűrész megharapta a bal kezem kettes és hármas ujját. Amúgy emberesen. Ami a legjobban fájt, hogy ez meghiúsíthatja a túránkat. A Fiumei úti Baleseti Kórházban gyorsan ellátták a sérülést. A kérdésemre, hogy ugyan hat nap múlva utazhatok-e én ezzel a kolonccal a kezemen, a szimpatikus orvos csak elhúzta a száját, és ennyit mondott: "Majd meglátjuk ha visszajön kontrollra, de nem valószínű". Nem hagyott nyugodni a gondolat. A történtek után a második nap már megint a kocsin dolgoztam. Csak úgy kissé sután, esetlenül, de haladni akartam. Email-ben Gyuri barátomtól kaptam a tanácsokat, hogy mire vigyázzak, és mit hogyan tegyek, hogy problémamentesen és gyorsan gyógyuljon. Doki! Ezúton is köszönöm a segítségedet, és abban is igazad volt, hogy ha kell akkor még mankóval a hónom alatt is elmentem volna csavarogni. Az indulás napjára elkészültek a fontos munkálatok, a kocsi ott állt a napsütésben, tisztára mosva, és csurig feltöltve mindennel. Szeptember 5.-én 13óra 47perckor elindultunk a Szerb határ felé, amit 15óra 57 perckor át is léptünk. 18óra 27-re elértük Belgrádot. Mivel a sérült kezem addigra elkezdett fájni, ezért a jobb egyesbe átűlve átadtam a kapitányi széket a kedvesemnek. 21.50-re értünk Predejane-ba, ahol biztonságos tranzitkemping és Motel van. Bejelentkeztünk, majd szóba elegyedtem a kemping őrével. Persze rögtön a kezem felől érdeklődött, de megnyugtattam hogy talán azért megmaradok. Megtudtam sok mindent még azt is hogy Ő Ukrán-Ruszin származású és meggyőzött, hogy itt abszolút biztonságban vagyunk, hiszen Ő itt a biztonsági főnök.Mivel egyre jobban lüktetett a kezem, ezért a vacsi és fürdés után megvizsgáltam hogy mi lehet az oka. Alapos fertőtlenítés után kisebb műtét és egy bő Betadines kötés, segített enyhíteni a helyzetet a javamra. Reggelre nyoma sem volt az esti kórságnak.Tankolás után, 8óra 20-kor már robogtunk is tovább a Macedon határ felé, amit 9.40-re értünk el. Számomra meglepő volt, hogy a határokon a vámosok és határőrök semmit nem foglalkoztak velünk. Még csak a kocsit sem kellett kinyitnom, holott körülöttünk mindenkit tüzetesen ellenőriztek. Egyedül a sérült kezemmel voltak elfoglalva, hogy ugyan mi történt vele. Mikor ezt megbeszéltük akkor csak mondták hogy mehetünk, és mosolyogva intettek. Lehet hogy ezután csak így, kötéssel a kezemen fogok átkelni a határokon?? Felhívnám a nagyérdemű figyelmét, hogy ez az én trükköm, senki ne utánozza! :-) A Görög határ 13 órai átlépése után nyugodt és szinte üres úton haladtunk a tenger felé. Az első kijáratnál ahol már elérhető a tenger, lehajtottunk. Nea Agathoupolisnál megpillantottuk az égszínkék vizet. Azonnal egy rövidke sétára indultunk, mélyen beszippantva a finom sós tengeri levegőt. A kikötőben rákásztak egy hajóról. Szép kék páncélú rákokat húztak ki a vízből. Meg is mutatta a kedves idős úr közelről az egyiket, ami el is kapta az egyik úját egy kicsit. Ezek a jószágok komoly vágást tudnak ejteni a figyelmetlen rákász ujján, de szerencsére most csak éppen hogy megcsípte emberünk kezét. Továbbhaladva az alsó úton, Karinos városka széléig mentünk. Ott beálltunk a föveny szélére, orral a tenger felé. Kifeküdtünk a partra pihenni és egy kicsit szunyókálni. Vacsora után sétára indultunk, miközben egyre közelebb és egyre több villám kezdett cikázni az égen. Mire visszaértünk a kocsihoz már esett is az eső. Beültünk az ülésekbe, és kényelmesen néztük a folyamatosan csapkodó villámokat a tenger felett. Egy órás vihar elvonulása után zuhanyozás, majd lefeküdtünk. Alig aludtunk el, mikor azt érezzük hogy valami lökdösi a kocsit, olyan erővel, mintha egy hánykolódó csónakban ülnénk. Kinézve látom, hogy a hátunk mögött lévő Olympos felől iszonyatos erővel tért vissza a vihar. Zeus fáradhatatlanul szórta a villámokat felénk. Nem mondanám, hogy sok volt a villám, inkább talán a helyes meghatározás az, hogy egy hosszú istennyila volt, de az másfél órán keresztül, és mindeközben ömlött az eső. Félelmetes és felemelő élmény volt. Másnap mikor felébredtünk, szinte nyoma nem volt a hatalmas esőnek. Az ajtó kinyitása után egy kedves kutyafej néz be kérdőn, hogy esetleg van e némi ellátmány a számára. Természetesen volt. Közben a nap is előbújt a felhők közül, így vidám reggeli napsütésben indultunk Katerinin keresztül Volosba. Apropó Katerini. A város közepén van egy aluljáró, a főúton. FIGYELEM!!!!3 méteres a belmagassága. Sok lakónak leskalpolná a tetejét. Egy pár magasabb autó már beszorult. Legalábbis a nyomok erről árulkodnak. Oldalt kikerülhető egy szűk sávon. Katerinitől dél felé haladunk. Áthajtunk a Tembi-völgyén, ahol a környéken nincsen másik járható út, így ezt kihasználva jó borsosan meg is kérik az árát. Viszont kellemes és szép az út. Ez az Ossza hegység és az Olymposz közti szurdok majd 10 kilométer hosszú, és a közepén található Daphné forrása. A hit szerint ha a fenti kutakból iszunk, akkor megfiatalodunk. Agia Paraszkevi barlangkápolna is itt található. A Pineosz folyón egy keskeny függőhídon tudunk átkelni a túloldalra. Érdemes megállni és megnézni. Volost 13 órára érjük el Larisa érintésével. Csak áthajtunk a városon. Utánna kanyargós út fogad. Kala Nera beachnél lemegyünk a tengerpartra. Akár biwak helynek is alkalmas lenne. Apró kavicsos a part, de beljebb a vízben homokos. Egy kis fürdőzés és szieszta után elindulunk a félsziget belsejébe. Továbbra is kanyargós és szűk az út, de lenyűgöző a táj. Megállunk egy apró kikötő mellett. Látom hogy van vízcsap és cső. Megkérdezem a mólón felénk tartó embertől , hogy lehet-e egy kis vizet vételezni esetleg. Közli, hogy nem az övé a vízcsap, de nagyon szívesen ad azért vizet nekünk, és már nyújtja is a cső végét, és nyitja a csapot. Hát ha ilyen előzékeny, akkor kihasználjuk a lehetőséget, és már csurog is a tartályba a lé. Idős nénike furcsán nézi, hogy minek egy autóba ennyi víz. Ki hallott olyat hogy egy kocsi vízzel megy? Gurulunk tovább Kottes irányába, miközben nem tudunk betelni a Pagasitikos öböl látványával. Mesébe illő a naplemente fényében. Mindeközben éjszakai táborhelyet keresünk, de nem találunk. A GPS teljes hozzá nemértésről tesz tanúvallomást. Állandó jelleggel, még Defenderrel sem járható ösvényekre akar vinni minket. Hellasban használhatatlan, soha nem szabad hinni neki. Nem létező utakat mutat. Miután kibámészkodtuk magunkat, megfordulunk, és Platania falucskát nézzük ki magunknak. Mire odaérünk sötét este lett. Ez egy zsákfalu, ahol az út a kikötő mólójában végződik. Hát ha eddig tart akkor ott állunk meg. Kis halászbárkák ringatóznak a vízen. Festői. Rálátunk a falucska egészére. Semmi hivalkodás, néhány étterem diszkrét kivilágítás, és finom illatok. Jöhet az esti séta. Mézédes szőlőt találunk egy elhagyatott porta kerítésére futva. Kicsit megdézsmáljuk. Mire visszaérünk, a halászok is befejezik a munkát. Kiülnek a mólóra és Mythos-al a kezükben kérdik, hogy honnan jöttünk. Pár perces mutogatós beszélgetés után nyugovóra térünk. Hajnali kettőkor befut kettő halászhajó. A kirakodás zajára ébredek. Leengedem a sötétítőt, és nézem a munkát. Számomra érdekes, még örülök is hogy ezt is láthattam. Háromra elcsendesül minden. Verőfényes napsütés ébreszt. Elmegyünk reggelit vadászni. Találunk egy pékséget, ahol kitűnő kenyeret, péksüteményt, és mézes szirupos sütiket veszünk. Kaja után bámészkodunk a mólón. Figyeljük a hajóforgalmat távcsővel. Utánna indulunk, mert este találkánk van a nagyfiammal és a barátaival Nei Poriban. A visszaúton sok fügefát látunk, szedünk is egy jó adagot. Megpróbálkozunk egy alsóbbrendű úttal, amit a GPS is jelöl, de ennek is fordulás lett a vége. Agiokambos a déli megállónk helyszíne. Apró, kavicsos part, gyorsan mélyülő kristálytiszta víz. Egészen Velikaig egybefüggő strand található itt. Estére Nei Poriban összefutunk a srácokkal.Éppen akkor értek vissza a Skiathoson tett hajókirándulásukról. Elmesélésük szerint gyönyörű és kellemes napot töltöttek ott. A város déli részén ütünk tanyát egy parkolóban, ahol rajtunk kívül már négy lakóautó állt, köztük egy magyar egység is. Reggelre hárman maradtunk. Legurultunk a partra a kocsival. Ez a nap csak fürdésről és pihenésről szolt. Délután elsétáltunk Nea Mesagkala-ba a homokos fövenyen. Mikor visszaértünk láttuk a vízben az ugráló delfineket. A fiam barátaiban is mély nyomot hagyott a delfinekkel való találkozás. Bent búvárkodtak ketten a mély vízben, mikor körülnézve, megláttak két szürke uszonyt feléjük közeledni. Vér megfagyott bennük, és cááápaaa, felkiáltással elkezdtek kifelé menekülni. Mikor kiértek, kiabálták hangosan és rémülten, hogy cááápaaa! Mindeközben a tömeg befelé mutogatva és vigyorogva kommentálta, hogy delfin, delfin.....Mindenki elképzelheti hogy milyen reakciót váltott ki bennük ez a kis jelenet. A mosoly az arcukon nem volt felhőtlen. Másnap elmentünk Lithochoroba. Innen gyalog a vízeséshez, majd elindultunk egy másik ösvényen fel a hegyre, ahonnan remek kilátás nyílt a környékre. Visszatérve a városba, finom ebédet ettünk egy kisvendéglőben. Itt összefutottunk az első görögországi Honda Goldwing találkozó Magyar résztvevőivel. Több mint 800 motor gurult ide Europa minden szegletéből. Mesélték hogy rendőri felvezetéssel vonult a menet. A mutatott képeket elnézve, hatalmas élmény lehetett a 800 behemót motor egy helyen felsorakozva. Ezután a tengerparton csavarogtunk. Itt is találtunk olyan utat, ami egyszercsak földút lett. Nem gond, már megszoktuk, hogy fordulunk. Estére visszatértünk Nei Poriba. Szerethető, kellenes városka. Széles levegős utcákkal, remek homokos és lassan mélyülő parttal. Péntekenként a városban piacnap van. Árulnak halat, gyümölcsöt és ruhákat, és olivabogyót is kimérve. Talán még soha nem ettem olyan finom olivát, mint itt, és ráadásul nagyon baráti áron. Van egy kitűnő pékség is. A templomnál a vasút felé kell menni egy kis utcában, és az utca végén található. A francia tulajdonú pékségben igényes pékárút és süteményeket lehet vásárolni. Még egy napot eltöltöttünk a parton. Délután fél órán keresztül együtt úszkált a delfinekkel a fiam, miközben a színes élővilágot fürkészte a víz alatt. Este Platamont néztük meg, ahova a gumikerekes kis vonattal mentünk át. Ennek egy újabb adag girosz és baklava látta kárát, ami kitűnő volt. A kivilágított erőd hangulatos a tengerparton, de a közelebbről való megtekintését a következő utunkra halasztottuk, hiszen akkor is kell valamit látni. A következő napon Olimpiaki Akti és Paralia volt beütemezve. A fiataloktól elbúcsúzva indultunk utunkra. Olimpik beach szélén leparkoltunk és ott fürödtünk , majd elérkezvén a késő délután körülnéztünk. Nem voltunk elragadtatva a zsúfolt és túristagyár jellegű falutól. Vacsora után átgurultunk Paráliába. Na az meg aztán egyenesen visszataszító volt számunkra. Rengeteg rendőr az utcákon, szűk és nyomasztóan zsúfolt utcák, hangzavar, kosz és kuncsaftra vadászó erőszakos vendéglősök. Másfél óra múlva elmenekültünk. Vissza Nei Poriba. Az nyugodt és biztonságos. Másnap innen indultunk a Halkidiki félszigetre. Rokoni megbízás teljesítés érdekében a Kassandra-félszigeten egy új kempinget is magában foglaló létesítményt kellett megnéznünk. Az objektum valóban új, és még mondhatjuk talán hogy szép is,de ez nem az amire mi vágyunk. Ez egy hotel jellegű "Residence", aminek van egy kemping szerű része. Magas falakkal és kerítésekkel, és mindenhol biztonsági őrök és sorompók. Valahogy nem az amire Görögország említésekor az ember gondol. Ezt kipipálva, Shitonia lesz estére a kijelölt állomás. Itt tutira megyünk. Az imádott félsziget, öblökkel és hangulatos utakkal. Estére Sikia Beach tökéletes választásnak tűnik. Az is lett. Az egész öböl a miénk. Egy teremtett lélek sem jár a parton. Nem messze van egy kicsike taverna néhány vendéggel, de azon kívül senki sehol. Esti séta a finom homokon. Nyugodt a víz, a hold fénye selymesen simul végig az öböl lágy hullámain. Ha rágondolok hogy másnap már haza kéne indulni, akkor ordítani lenne kedvem. De csak élvezzük a csendes romantikát. A szokásos finom napsütéses reggelre ébredünk. húzzuk az időt egy kicsit aztán tovább indulunk. Megbeszéljük, hogy ráhúzunk még egy napot a tervezettre, így Toroninál tölthetjük az éjszakát. Útközben megállunk Koufos védett öblénél megmártózni a hűsítő tengerben. Ebéd egy kis sziesztával, aztán egy rövidke út még Toroniig.. Ez a kis félsziget is ismerős tavalyról. Mielött beállunk a partra, még vásárolunk gyümölcsöt, sajtot, és egyéb finomságokat. Ezen a napon indultak el a gyerekek hazafelé. Itt ért a telefonjuk, hogy mi ne induljunk el, mert a görög határon határzár van a vámosok sztrájkja miatt. Senki semmit nem tud nekik mondani, de lehet hogy két napig is el fog tartani. Na erre vártam. :-) Soha jobb hírt!!! Gyorsan letisztázzuk, hogy nem indulunk még két napig haza. Estig lubickolunk felszabadultan a finom meleg vízben. Másnap is ez a program Kora délutánig. Ekkor tovább álltunk, vizet és még gyümölcsöt vételeztünk, majd Neos Marmarasban sétáltunk egy kicsit de nagyon meleg volt, ezért Kalogri strandján kötöttünk ki. 2 órás fürdőzés után Nikiti határában különleges mézeket vásároltunk. Sötétedés után értünk Moudaniába. A világ legjobb giroszának az elfogyasztása után valami nasi után néztünk. Emlékeztünk, hogy volt nem messze a parttól egy kitűnő cukrászda. Meg is találtuk, és bevásároltunk a remek helyben készült édességekből. Nea Kalikrateia partján töltöttük az éjszakát. Másnap délig áztattuk magunkat a habokban, majd ebéd és zuhanyozás után a Szerb határ lett beírva a GPS-be. 18 órára értünk Predejaniba. Barátunk, a biztonsági főnök már messziről megismerte a kocsinkat. és integetve mutatta hogy hova álljunk. Mikor mondtuk, hogy csak egy kis pihenőre álltunk meg és megyünk tovább Belgrádig, akkor szinte megsértődött, mert ott nála sokkal biztonságosabb mint Belgrádban, mert ott lopnak, és nagyon vigyázzunk ott. De megegyeztünk, hogy egy év múlva megyünk újra. Este 22 órára értünk Belgrádba. A kemping 0-24 óráig nyitva van, így nem gond a késői érkezés. A Zemum városrészben található, a Knauf tornyok szomszédságában. GPS koordináták: E44.87864 K20.35501 Hazafelé sem volt egyik határon sem gond, akkor is a bekötött kezemmel voltak elfoglalva, egyedül a magyar vámosok kutakodtak kissé, végigkopogtatva a mennyezetet, és fürkészve az arckifejezésemet... Nem hoztunk semmi vámolni valót, csak élményeket.
A Görög határon nem szívatták a népet sokáig a sztrájk alatt.. 2 óra után egyszer csak felnyitották a sorompókat, és átengedték mindenféle vizsgálat nélkül az embereket. De nekünk remek indok volt a túra meghosszabbítására. Azóta a kezem is meggyógyult, a bal hármas szinte tökéletesen, a ketteske is szépen alakul, csak még érzékeny egy kicsit. A kocsi is majdnem teljesen elkészült, remekül vizsgázott, minden tökéletesen működik.Mikor megkérdezik, hogy "Megérte a sok munkát és energiát a megépítése?", akkor határozott igen a válaszom. Viszont azt is hozzáteszem, hogy komoly felkészültség kell hozzá, rengeteg ismeret és sok tanulás előzte meg. Rendkívül összetett és bonyolult munka.
Egy pár tapasztalat: A Szerb autópályákon a furgonunkra durván a fele a tarifa mint a lakóautókra. A Macedon autópályán a tarifa kiszabása találomra megy. A visszaúton teszteltük a személyzet tűrőképességének a határát. Egyre kevesebb pénzt adtunk EURO-ban, és nem volt az a kevés ami elég ne lett volna. A következtetés, hogy nem nyugtázzák a befizetett összeget, saját zsebbe megy, így a kevesebb is elég. Ha adnak is valamiféle papírt, akkor az sem hivatalos nyugta, hanem valami sajtcetli, a vándor kételyeinek eloszlatására. Átnézve a kapott papírdarabkát, köze nem volt az útdíj papíron való feltüntetéséhez. Ha Szerbiában tankolsz, és EURO-val szeretnél fizetni, akkor előre tisztázd az árfolyamot. Helyenként pofátlanul rosszul váltják át. Szerbiában a tranzitkemping Predejaniban van Nis után 63 kilóméterrel.Motel Predejane a neve. Nagy étterme van és a recepción beszélnek magyarul. Keresd Vladimir Nedeljkovic-ot. Tel:+381(0)648500506 Nekünk a tarifa 10€ volt.
Te is küldd be képeidet és tapasztalataidat, hogy mások is olvashassák!
GPS: | 40.0417644235112 23.9114501953125 |
---|
Információ
Kategória
Élménybeszámoló/útleírás Ország Görögország |
|
Így értékelték a többiek: |
Mivel utazott? |
Események |
Hírlevél |
Fórum friss: |