Szlovén-Olasz-Francia-Spanyol Nagy körútBeküldte: Lekvar Dél-Olaszország, Tropea, Camping Marina del Convento Beküldte: mia Toscana. Nagyvárosok.Beküldte: Eva54 Kilenc hét lakóautóval Norvégiában Beküldte: Okrauss Kis-Balaton, Orfű kirándulásBeküldte: GaborApa Őrségi kurta-túraBeküldte: Karollda Ha szilveszter, akkor Szicília! Beküldte: Jamesz Északi kis körút 2013. augusztus Beküldte: Imiii Franciaország Nizzától-PárizsigBeküldte: Gabec Nyírség-Bereg 2012 szeptember Beküldte: Nemo25 Hollandia-Dánia, Németországon keresztül Beküldte: Wobi Kempingezzünk kicsikkel.Kempingezni nem csak kamaszkorban lehet, hanem gyerekkel is, csak sokkal sportosabb történet. Fertő-tó és Ausztria, Mesepark. Beküldte: GaborApa Bosznia-Hercegovina, Montenegró, AlbániaBeküldte: Juli Miért jó sátorozni?Miért jó sátorozni? 8 indok a sátorozás mellett. Spanyol körút lakóautóvalBeküldte: Kata Görögország, Kréta, Kissamos Beküldte: mia |
Beküldte: wobi
Luxemburg
Nászutunkon határoztuk el, hogy ide egy alaposabb szemlére még visszatérünk. Az összbenyomásunk, hogy ez egy rendkívüli kis ország, és –méreteinél fogva – még áttekinthető is.
Utunk Németországon keresztül, a Passau-Nürnberg-Heilbronn útvonalon haladt. Első megállónk, a Nürnberg alatti Berg/92348, Berg, Hausheimer Str.31, az autópálya 91.sz.kijárójánál lett volna a a StellplatzFührer alapján, ha (már megint) 2-3 km-re a céltól útba nem esik egy lakós/kempinges komplexum, ahol leragadtunk és a parkolóban nagyon kényelmesen és minden külső zajtól mentesen megaludtunk. Ez a hely az autópályától pár percnyire könnyen megtalálható.
Következő nap rokonlátogatás Heilbronn melletti kis faluban, egyértelműen közreadható gyakorlati tapasztalattal, mely szerint a –nálunk is lassan terjedő- faszénbrikettel a grillezés igaz, hogy macerássabb és tovább tart, de jobb és a parázs is lényegesen tovább tartja a meleget.
Másnap még egy családi látogatás Mannheimben, vendégfogadóink a szomszéddal két autóval lefoglalták az utcai helyet, SMS a sarokról és leparkolás, szerencsére a külvárosban díjmentesen.
Mannheimtől, talán 3 órányi,megállókkal tűzdelt kényelmes nézelődéses út jelentette a megközelítést a célországunk/hivatalosan nagyhercegség felé. Trier előtt a várost a luxemburgiak német kapunak is nevezik egy domboldalon láttunk egy olyan hatalmas napenergia kollektor erdőt, mely nálunk – lassan-akácból is említésre méltó lenne.
Egyből a fővárosba találtuk magunkat, megállóhely illetve éjszakázási lehetőségek feltérképezése volt az elsődleges cél. Jól bent jártunk már mikor egy építkezésnél le tudtunk állni és informálódni, várostérképpel a kézben. Később megtudtuk,hogy az út-és építkezéseken főleg portugálok dolgoznak, egy sofőr –belátva , hogy nincs közös használható nyelvünk-a térképre pontosan berajzolt egy szintén építkezéses utcát, ahonnan a centrum gyalog 10 perc sétányira volt. Meg is találtuk, ilyenkor jön a kiadós vacsora, egy kis itallal, a másnapra felkészülés jegyében.
Másnap reggel nekivágtunk és valóban, negyedórányi séta után a város szívében voltunk. Először azt hittük,biztosan ez már a banki negyed, mert majd minden negyedik épület egy bank volt, egész bent meg egymást érték. Hogy a „pénz dolgozik” mit is jelent, azt itt kezdtük érzékelni. A kb. 75 ezer lakosú fővárosnak kb.70! bankja van, de vidéken az út mentén sem téveszthetők össze mással.
Az emberek -talán mégsem mindenki bankár- de nagyon elegáns, inkább konzervatívabb megjelenésűek, mint mondjuk Koppenhága, de akár az itthoni, a fővárosihoz viszonyítva is. Szinte mindenkinél ernyő is van, a nap későbbi részében azonban rájöttünk, hogy ennek nyilvánvalóan praktikus oka van. Ottjártunkkor is, de ahogy elmondták nagyon sokszor esik rövid, 5-6 perces időszakokban, aztán gyorsan kisüt. Egyébként valóban nem a mediterrán vidékeket imádó honfitársaink ideális célországa, mert július –augusztusi középhőmérséklet csak 17-18 fok, gyengébb vigasz, hogy a tél enyhébb.
A város látnivalói, nevezetességei nem nagy fáradsággal,könnyen elérhetők. A tervezett egy napos nézelődésbe azért minden nem fért bele, de a belső rész igen hangulatos, a múltat idéző látványa emlékezetes marad számunkra. Az átfogóbb megismeréshez befizettünk egy un.”hop on- hop off” feliratú városnéző nyitott buszra, ahol a pénztáros megkérdezte: -Ön nem nyugdíjas? Ennek a könnyed „gyakorlatnak” –mely rákérdezéses felismerésnek egy darabig nem nagyon örül a magát még aktívnak érző férfiember-legalább a 12 helyett 10 Eurós jegyár lett az eredménye.
Az egy órás út alatt,nagyon sokat láttunk, mintha ez is bank-centrikus lett volna, a hatalmas épületek főleg üveg-szerű külső burkolatúak, de ezekből is kiemelkedik az Európai Parlament dupla tornyú együttese. Amit sajnálunk, hogy a híres „Radio Luxemburg” épületét nem láttuk. Korosztályunk tudja/hiszi csak, hogy részben onnan „töltöttük le” mikrofonnal a Tesla szalagos magnóra Presley-t, a hétvégi házibuli innovatív megalapozásához.
Estefelé belvárosi séta, ahol az európai fővárosok jellemzői mind jelen vannak. Különbség, talán az, hogy pizzát, gyrost stb. csakis az ételt nézetessé tevő ország szakácsa készíti. Az árak általában magasabbak mint a németeknél -szerintünk-10-20 % -al-, nejem szerint minőségi konfekcióvásárlásra pedig pláne nem kell újabb útvonalterv készítésével bajlódnom. Tisztaság mindenütt, ahol csak megfordultunk. Visszafelé egy parkban leültünk pihenni, nyilvános WC papírtörülközővel, illatosítóval ellátott és ingyenes. Engedve párom óhajának, hogy valamit azért csak kellene venni -az évek múlásával sem szűnni nem akaró szenvedéllyel-, választott egy papírszalvéta csomagot 1,50 –ért. Az eladó kedvesen luxemburgi nyelven valamit kérdezett, melyre hasonló finomsággal bólogattunk, melynek eredménye egy díszcsomagolású, emblémával ellátott csomag lett, azért ezt ma már a németeknél is legalább egy 50 Eurós parfümnél lehet kiérdemelni, vagy fél óra kitartó várakozással.
A főváros bevétele után,északnak vettük az irányt. Kisebb falvakon keresztül, jó minőségű főúton, melyek mentén fizetősek a lakott területen belüli parkolók, ellentétben a miénkkel. De lehajtva a főútról, már nem kell fizetni. Mersch kisváros, az ország földrajzi központja. Szép középkori kastély néz le a völgyre. Ettelbruck, szintén festői kisváros, minden év júniusában itt rendezik meg az amerikai hősi halottak emléknapját. Festői környezetben, erdők és patakok mentén értünk Heiderscheidba a célállomásra. A főút két oldalán helyezkedik el az ország legnagyobb szabadidő komplexuma a Fuussekaul /magyarul Rókajárat/. A vendégeket invitáló róka motivuma a bolti kosártól a legapróbb mütyürig mindenhol ott van. GPS: N 49.87788, E 5.99364 lásd a térképpen
Július és augusztus a fő szezon itt,a hazaiakon túl főleg belgák látogatják,mindjárt feltűnt a hollandok hiánya, persze –a közelség ellenére is – ők a felénk és a tőlünk délebbre levő, melegebb tájakra mennek. Mi előre foglaltunk helyet. Szerencsére, mert szinte telt ház volt. Ha nincs szabad hely, a komplexum mellett egy dombos lankán 2 napra le lehet táborozni, WC és víznyerési lehetőséggel, napi 5 Euróért. Következő komfortfokozat az un.Quick Stop. Itt túlzott kipakolásra nincs lehetőség, de áram, víz, TV csatlakozás, WC ürítési lehetőséggel, napi 12 –ért. Mivel a tervezettnél egy nappal korábban értünk ide, mi is ezt vettük igénybe, egyik fotónk tanúsága szerint. A kempingbe másnap,természetesen az erre szokásos déli pihenőcsend után lehet csak beállni. Az ár tehát lakóautó 2 fővel, áramcsatlakozóval 25-32 Euró között van, melegvizes fürdésre viszont-előző évi NL és DK túránkon megedződve, itt is- 60 Centes zsetonokat kellett venni. Elkülönített, sőt hermetikusan, elektromos kapuval ellátott külön kempingrész van a naturisták részére. A kemping tisztasága tökéletes, de ehhez a vendégek önmagukkal szembeni igényessége is nagyban hozzájárul. A különböző kiadványokban szereplő leírás szerinti -és roppant ügyesen nagynak fényképezett- medence valójában kicsi, de hát szárazföldi országban vagyunk. A szemetet mindenki maga /elő/gyűjti és –elég rendes gyalogtávolságnyira- szelektíven rakja szét a gyűjtőkbe. Ilyenkor főszezonban naponta gyerekprogramok, gyalogtúrák, sportversenyek, ottlétünkkor bingó-jellegű fogadási és nyeremény est, melytől távol tartottuk magunkat. Mivel itt sokat esik, külön kultúrterem van a gyerek- és társasjátékok részére, internet lehetőség, polcról levehető könyvek, újságok.
Már bejelentkezéskor kérdésemre elmondták, hogy eddig magyarok csak az építkezésen vettek részt, tehát egy indokkal több,hogy kirakjuk címeres kis magyar zászlónkat. De ahogyan bárki, aki külföldön járt megtapasztalhatta, hogy magyarok mindenhol előfordulnak, itt sem kellet sokáig várni, egy már Belgiumban született, majd Luxemburgba települt férfi szólított meg tűrhető magyarsággal. Tőle azért több, itteni viszonyokra jellemző dolgokat tudtunk meg,talán a leglényegesebb, hogy valóban megvan a kellő alapjuk ahhoz a magabiztossághoz, mely jellemzi őket.
Négy napot töltöttünk itt el,mivel önellátásra rendezkedtünk be, a boltban a kenyéren és tejen kívül, a leghíresebb borvidékük termékét, egy üveg moseri bort vettünk csak. Az üzlet polcait azért átfésülve, feltűnő az volt, hogy szinte alig létezik kimondottan luxemburgi árucikk. A zöme német, francia, belga. Tehát úgy tűnik –megint csak– a pénzt „dolgoztatják” inkább és beszerzik külföldön az árut.
A kempingben a közvetlen szomszédunk egy Trierből jött német korunkbeli házaspár volt. Ők másfél óra alatt itt vannak, szívesen járnak át, persze tankolnak is mindig.
Az összesen egy hetes Luxemburgban eltöltött idő alatt nagyjából körvonalazódtak ennek a kis, de sok tekintetben rendkívüli ország jellemzői, természetesen a saját „szemüvegünkön” keresztül nézve. Ami a legszembetűnőbb, hogy anyagi biztonságban élnek. Az 1600 Eurós minimálbér, a drágább életvitel ellenére is szép összeg. Elmondták, de láttuk is, hogy a közbiztonság nagyon jó. Forgalmas helyek mind bekamerázva, a nagyobb park-és játszóterek szélén többször is láttunk posztoló rendőröket. Kéregetőt, vagy hajléktalant a belvárosban nem láttunk.
Biztosan valahol azért őket is megrengette a válság, sajnos ennek feltérképezésére már nem volt lehetőségünk, indulnunk kellett hazafelé. Ahogy mondják, egy biztosíték a végén nálunk is csak „kiment”. Mi is megtankoltunk, mert ahol a németek sorban állnak, oda érdemes nekünk is. A diesel 68 Ft-al volt olcsóbb átszámítva, mint akkor nálunk itthon. No comment.
2009. augusztus
Te is küldd be képeidet és tapasztalataidat, hogy mások is olvashassák!
GPS: | 49.87788 5.99364 |
---|
Információ
Kategória
Élménybeszámoló/útleírás Ország Luxemburg |
|
Így értékelték a többiek: |
Mivel utazott? |
Események |
Hírlevél |
Fórum friss: |